Az Ipoly folyó vízgyűjtőjének jellemzése

Az Ipoly folyó a Gömör-Szepesi Érchegység délkeleti lejtőin, a Szlovák Köztársaság területén ered. Ha útját az eredettől kezdődően a térképen követjük, láthatjuk, hogy É-D-i iránya a Losonci-medencében megtörik, a folyó délnyugatra fordul, majd Szécsénytől nyugati irányban folytatja útját, a Börzsöny-hegység masszív andezit tömbjét északról megkerülve, déli irányba fordul, majd Szobnál a Dunába torkollik.
Hosszúsága eredetileg 257 km volt, mely érték az elődeink által elvégzett szabályozások eredményeképpen 215 km-re rövidült meg. A folyó teljes vízgyűjtő területe 5108 km2. Az Ipoly hozzávetőlegesen 125 km hosszúságú szakaszon képez államhatárt Magyarország és Szlovákia között. A folyó Pest megyei szakaszának hossza mintegy 36 km, Nógrád megyében pedig 89 km.

A közel 220 km hosszú Ipoly fővölgy hullámtere medencék sokaságából áll, a folyó vízrendszerét sűrű elhelyezkedésű, egymással közel párhuzamos völgyekben lefutó számos kisvízfolyás alkotja. Ezek jellemzője a relatíve kicsiny vízgyűjtőterület.
Az Ipoly vízgyűjtőjének időjárása általában enyhén csapadékos jellegű, évi 570-800 mm közötti csapadék mennyiséggel. Eloszlását tekintve a május-július közötti időszak dominál, hiszen ebben az időszakban átlagosan az évi csapadék mennyiség 30-35%-a hullik le.
folyó három, egymástól jellegzetesen elkülönülő szakaszra bontható, az alsó szakasz nagyjából Ipolyságig (Šahy) tart, a középső hozzávetőlegesen Losoncig (Lučenec), míg a felső szakasz a város és a folyó eredete közötti szakaszt öleli fel.

Az Ipoly folyó legjellegzetesebb téli jeges árvizei már február-március hónapokban, a vízgyűjtőt elborító hótakaró megolvadásakor alakulnak ki. Ez az olvadás általában a jobb parti mellékvízfolyások területén kezdődik, majd ezt követően a bal parti területeken folytatódik. Az Ipolyon így kettős árhullám alakulhat ki, mely az alsó szakaszon egyesülhet. Jellegzetesek még a tavaszi, vagy nyár eleji árvizek május-június hónapokban, továbbá a késő őszi esőfrontok átvonulása következtében kialakuló árhullámok október-november idején.

Az Ipoly vízjárását alapvetően a magasabb hegyvidékekről érkező szlovákiai mellékvizek árhullámai határozzák meg. Délies kitettségű vízgyűjtőikre az év bármelyik szakában érkezhet akkora mennyiségű csapadék, hogy a főágon jelentős árhullám alakuljon ki. Az egyes mellékvízfolyások akár önállóan is okozhatnak árvizet az Ipolyon, de igazán rendkívüli helyzettel a mellékvizek árhullámainak főági egymásra futásakor találkozhatunk.
Az Ipolyon a mellékvizeknek és a nagy kiterjedésű árvízi öblözetek tározó kapacitásának eredményeként egy csapadékeseményből két árhullám alakul ki egy időben. A felső és az alsó folyószakaszon a mellékvizek árhullámainak hatására nagyjából egy időben kezdődik a vízszintek emelkedése, de a felső szakasz árhulláma a hullámterekben való tározódás miatt körülbelül két-három nappal később érkezik meg az alsó szakaszra, minthogy az alsóbb mellékvizekből érkező árhullám levonul. A torkolat közelében a Duna visszaduzzasztásának következtében az Ipolyon érkező két árhullám egymásra futhat, ami itt rendkívül magas tetőző vízállásokat is eredményezhet.
fentebb ismertetett árhullámok egyes típusai egy-egy hidrológiai év során el is maradhatnak, illetve előfordult már olyan időszak is, amelyben egyáltalán nem alakult ki egy jelentősebb árhullám sem. Legjellegzetesebb a tavaszi árhullám, amelynek a kialakulási valószínűsége a legnagyobb. A nyári árhullám kialakulása kevésbé valószínű azonban ha ez az árhullám kialakul és utoléri a tavaszi árhullámot, úgy rendkívül magas tetőző vízszint mellett levonuló áradás alakulhat ki. Erre példa a 2010. május-júniusi árhullám levonulása. Az őszi árhullám kialakulásának valószínűsége a legkisebb a vizsgált mederszakaszon.
Az Ipoly folyó vízrendszerének jellemzője, hogy a mellékvízfolyások áradásának egyidejűsége meglehetősen ritka, hiszen az egyszerre, több mellékvízfolyáson közös okból elindult árhullámok a lefolyási idők különbsége miatt az esetek nagy részében a folyó medrében nem okozhatnak maximális hidraulikai terhelést. A vizsgált folyószakaszon keletkezett, a legmagasabb tetőző vízszint mellett levonult árhullámok során a mellékvízfolyások vízgyűjtőterületén olyan csapadék- és lefolyásviszonyok következhetnek be, amelyek az Ipoly főmedrében levonuló árhullámokkal egyidejű áradásokat eredményezhetnek.